I'm yours.

/ Phoebe /

Egyre jobban megismertem Dorothy-t, barátokká váltunk. Igaz, még csak röpke három órája  beszélgettem vele, mégis mintha már ezer éve ismertem volna. Talán a közös téma, vagy a szimpátia tette, de nagyon megszerettem. Egészen estig beszélgettünk, kifaggattam a Zayn-nel való kapcsolatáról. Szemrebbenés nélkül végighallgattam, ahogy beszámol a randijaikról. Kezdtem izgulni, mert amikor Dorothy elment, a fiúk még nem jöttek haza. A film nem tarthatott tovább kettőnél, és már legalább hét óra volt. Hallottam a kulcs zörgését, izgatottan pillantottam az ajtó felé. Harry esett be először a szobába, piaszagtól bűzölögve. A többiek nevetgélve sétáltak be, Zayn volt az utolsó.

- Hol voltatok ilyen sokáig?- kérdeztem megkönnyebbülve. Zayn leült mellém, egy csókot akart nyomni az arcomra, de elhúzódtam. 

- Beszéltem Dorothy-val.- mondtam komolyan, mire négy meglepett szempár meredt rám. Harry a földön aludt, teljesen ki volt ütve. Zayn nagyot nyelt.- Nem értem, miért mondtad azt, hogy te szakítottál vele. 

- Nem mondta, hogy miért dobott?- kérdezte, majd rám emelte gyönyörű barna tekintetét.

- Elege lett belőle, hogy egy híresség barátnője...- suttogtam, de hirtelen átfutott az agyamon, mi van, ha mégse így történt. Ezt bizonyította, hogy Zayn megkönnyebbülve felsóhajtott.- Zayn, mi az igazság?

- Így történt, kincsem.- villantott egy hamis mosolyt. Annyira utáltam, ha így hívott.

- Nem hiszek neked. Jajj, már elegem elegem van. Az igazat akarom hallani!- emeltem fel a hangom. Megadta magát.

- Megcsaltam.- megfagyott a levegő. A fiúk lassan kiszállingóztak a szobából, csak Harry szuszogása hallatszott. 

- Ó, szóval három lánynak csaptad a szelet? Vagy most engem is megcsalsz?- kiabáltam. Szerettem, tényleg. Nem akartam hisztis lenni, de kicsit sok volt nekem a hazugság.

- Nem, Phoebe, te más vagy. Rajtad kívül senkit sem szeretek!- bizonygatta. Felálltam és besántikáltam a szobámba. Zayn jött utánam.

- Gondolom Dorothy-nak meg a másik csajnak is ugyanezt mondtad. Menj ki Zayn, nem akarlak látni!- sosem voltam ennyire dühös. Még a gondolat is fájt, hogy megcsal. Megtorpant és kiment. Sírva lefeküdtem az ágyamra. Már majdnem álomba merültem, amikor éreztem, hogy a matrac lenyomódik mellettem. 

- Nagyon rossz?- kérdezte Niall. Eddig észre se vettem, de ő volt hozzám a legkedvesebb. Nem válaszoltam, csak felültem és átöleltem. A könnyeim eláztatták a pólóját. Nem tudom meddig ültem az ölében, de már nem sírtam.

- Egy nyávogós hárpia vagyok.- nyafogtam neki. Elnevette magát, és az arcomba nyomta a telefonját. A twitteremet láttam. Rengeteg követőm lett. Biztos a Phorry ügy miatt, gondoltam. Ekkor egy bejegyzésen akadt meg a szemem.

@zaynmalik

       @phoebe_tunner sajnálom...

A szemem könnybe lábadt a kép miatt, amit Zayn mellékelt. Ott állt egy rózsacsokorral a kezében, pont mint Harry, amikor jött hozzám. A kiírás miatt rengetegen írtak nekem. Volt, aki elküldött melegebb éghajlatra, de többségben voltak a sok sikert kívánók, meg akik arra buzdítottak, hogy bocsássak meg. Reménykedtem, hogy már senki sem beszélt rólam és Harry-ről. Zayn-hez tartoztam, ez bármennyi fájdalommal járt is. Felálltam Niall mellől, és kiindultam a nappaliba. Átléptem Harry-n és rávetettem magam Zaynre. Louis kihúzta a földön fekvő göndör énekest, és lassan lekerültek rólam a ruhák. 

Életem egyik legjobb éjszakája volt. Kómásan ébredtem a kanapén, Zayn már nem feküdt mellettem. Ki tántorogtam a konyhába.

- Na jól szórakoztatok?- kérdezte perverz mosollyal az arcán Liam.

- Aha.- vetettem oda, és beleittam a kávémba.- Te kivel is aludtál? Ja, senkivel.

Bosszúsan rám nézett és ajtót nyitott, mert hirtelen fülsüketítő hangon megszólalt a csengő. 

- Szia Pho!- ölelt meg Dorothy, amint belépett. Liam kullogott utána.

- Akkor asszem én megyek.- morogta és bögrékkel a kezében elhagyta a szobát.

- Na mesélj!- biztatott mosollyal az arcán a szőkeség. Nagyot sóhajtottam, és elmeséltem mindent. Tátott szájjal hallgatta.

-...És most itt vagyunk.- fejeztem be a mondókámat. Összehúzta a szemöldökét.

- De ugye védekeztetek?- kérdezte. Válasz helyett a kezembe temettem az arcom. Így utólag visszagondolva nagy hülyeség volt. Ezer meg ezer dolog futott át az agyamon. Láttam, hogy Dorothy is lefagy. Óriási bajban voltam. 
- Nem, tuti hogy nem...- mondogattam, de ő is erre gondolt. Mi van, ha terhes vagyok. Még bele gondolni se akartam. Tizenkilenc éves voltam, még nem voltam kész. 
- Lehetséges...- motyogta. Némán meredtünk magunk elé, amikor Zayn belépett széles mosollyal az arcán. 
- Sziasztok! Mi a baj?- komolyodott el és hol rám, hol Dorothy-ra nézett. 
- Zayn... nem védekeztünk.- mondtam ridegen és ránéztem. Egy kétségbeesett tekintettel találtam szemben magam. 
- És akkor most..? Te..?- kérdezte. Ugyanúgy nem tudtam, mit tegyek, mint ő.
- Fogalmam sincs...- nem mertem kimondani se.- De hát most csak egy alkalom volt!
Segélykérően néztem Dorothy-ra, mintha ő tudna valamit tenni.
- Az nem attól függ.- mondta, nem akartam hinni, optimista akartam lenni.
- Nem, biztos, hogy nem vagyok terhes!- mondtam hangosabban. Hallottam, ahogy valaki a nappaliban leejt valamit. Harry rontott be a szobába.
- Terhes vagy?- kérdezte. Zayn lenézően megcsóválta a fejét.
- Harry, te bunkó és hülye vagy.
- Akkor nem? Pho, mondj már valamit!- néztek rám. 
- Nem tudom. De Harold, tényleg bunkó vagy.- mondtam mosolyogva. Ha optimistán gondolkozol, boldog leszel.- Szerintem nem. 
Belekortyoltam a kávémba, és három szempárral a hátamban, kisétáltam.