2013. január 12., szombat

Like the Twilight...


‎"Az élet nem egy MP3 lejátszó hogy azt választhatod amit hallgatni szeretnél,hanem olyan mint egy rádió ahol azt hallgatod amit éppen játszanak"-Zayn Malik
/ Phoebe /
Zayn bátorítóan megszorította a kezem. Nagyon gyengének éreztem magam, ő tartotta bennem a lelket. Két kihagyott évet kellett bepótolnunk. Egy dolog zavart. A kép az éjjeliszekrényén. Akárhányszor ránéztem elképzeltem a lányt. Biztos gyönyörű. Szörnyen féltékeny voltam. Zaynnek volt barátnője, Harry facér volt, és én mégis az előbbit választottam. Abban se voltam biztos, hogy Zayn szeret, hiszen akkor nem lenne csaja. Ezer meg ezer kérdés játszódott le a fejemben, egy telefon csörgés zökkentett ki Zayn felpattant, és kirohant a kórteremből. Harry-vel ketten maradtunk. Kínosan néztünk egymásra, a csók óta nem beszéltünk.
- Sajnálom.- suttogta, és lesütötte a szemét. Igazából haragudtam rá, de látszott rajta, hogy megbánta. Vagy csak jó színész volt.
- Minden esetre jár még neked egy pofon.- mondtam röhögve, aminek köhögőroham lett a vége. 
- Jól vagy?- nézett rám aggodalmasan, tenni akart valamit, de nem tudott. 
- Igen.- mondtam, amikor már sikerült megszólalnom. Ideges pillantást vetettem az ajtó felé, ezt Harry is észrevette.
- A barátnőjével beszél. Szakítani akar vele.- mondta közömbösen. Nem értettem. Miattam szakít vele? Persze örültem neki.
- Tényleg?- ekkor Zayn fülig érő szájjal belépett az ajtón, és leült Harry elé.
- Szuper hírem van!- beletúrt a hajába, ami ettől még jobban lelapult.
- De előbb én kérdezek valamit!- fel akartam ülni, kisebb-nagyobb sikerrel.- Mivan a...barátnőddel?
Nehezemre esett kimondanom. A képzeletemben mindig én voltam Zayn barátnője. Ez nem lehetett máshogy. A mosoly lehervadt arcáról.
- Szakítottam vele.- mondta, de nem nézett a szememben. Harry tekintetét kerestem, de Zayn eltakarta. 
- És...és mit mondott?- kérdeztem, mire kínosan elmosolyodott.
- Hát nem örült.- motyogta. Nagy kő esett le a szívemről. 
- Ne hazudj...- szólalt meg Harry. Zayn villámgyorsan hátra fordult és behúzott neki egyet.
- Ez az igazság!- fordult vissza hozzám.- Tényleg szakítottam vele!
Kétségbeesetten nézett, nem tudtam, kinek higgyek. 
- És mi a szuper hír?- próbáltam mosolyogni.
- Egy hét múlva hazajöhetsz!- végig néztem magamon. Mindenhonnan csövek lógtak ki, a fejemen egy óriási átvérzett kötés volt. 
- Biztos vagy ebben?- kérdeztem kétkedően. Nem szerettem a kórházban lenni, de én is láttam, még nem voltam abban az állapotban.
- Persze! Hamar meg fogsz gyógyulni, hidd el!- Harry megrázta a fejét. Jó nagy ütést kapott, de mintha meg sem érezte volna.
- Miért vertél be egyet Harry-nek?- kicsit sokat kérdezősködtem, de nem voltam biztos se magamban, se Zayn igazában. 
- Mert közénk akar állni! Nem veszed észre?- kelt ki magából. Végignéztem Harry-n. Ártatlan tekintettel nézett rám, nem tűnt bűnösnek.
- És ha te hazudsz? Ha még mindig jársz a csajjal?- nem akartam hinni senkinek. Egy bukott kapcsolatba futottam bele megint.
- Amúgy is szakítani akartam vele, de most hogy találkoztunk, még jobban.- mosolyodott el.-  Nyugodj meg kicsim.
Annyira utáltam, ha kicsimnek szólított. 
- Jó, de akkor soha többet ne verj át!- próbáltam megfenyegetni, de ilyen erőtlenül lehetetlen volt komolyan venni. 
- Ígerém.- mondta nevetve. Harry felállt és kiviharzott a teremből. Olyanok voltak, mint Edward és Jacob az alkonyatból. Kezdtem megérteni a könyvet. 
- Olyanok vagytok, mint az Alkonyatban.- nevettem. Zayn elgondolkozott és ő is elnevette magát.
- Remélem én vagyok Edward.- mondta és rám kacsintott. Nem akartam két pasit. Mindig utáltam Bellát, amiért nem tud dönteni. Nekem sikerült és mégis az ő szerepébe csöppentem. Marcangoltam volna még magam, amikor belépett Niall, Liam és Louis.
- Sziasztok.- most már sikerült felülnöm.- Örülök, hogy bejöttetek.
- Zayn ráncigált ide...- motyogta Liam, de Niall oldalba bökte.
Olyan jó volt beszélgetni velük, hoztak csokit, amit azonnal befaltak. Időközben Harry is visszajött... Egy szőke hajú csajjal.
- Sziasztok.- mondta, nagyon szimpatikus volt. Mikor a többiek meglátták leesett az álluk. Kezdtem sejteni ki ő. Zayn volt csaja. 
- Szia Dorothy.- makogta Louis.- Hogy- hogy eljöttél?
- Harry hozott.- mondta és megrántotta a vállát, majd egy szúrós pillantást vetett rám és Zayn-re.
- Phoebe vagyok!- köszöntem, végül is udvariasságra tanítottak. 
- Sokat hallottam rólad...- közömbösen rám nézett.- Zayn miattad dobott. 
Most már nekem is leesett az állam. Szóval igaz. Repestem az örömtől. Zayn az enyém.
- Nagyon sajnálom...- nem tudtam, mit kéne mondanom.
- Semmi baj, remélem boldogok lesztek.- mondta érzelmek nélkül, de könnyek szöktek a szemébe. Beszélgetni akartam vele, megismerni. 
- Tényleg így gondolod? A telefonban nem ezt mondtad.- kérdezte Harry. Szóval azért hozta ide, hogy majd ő közénk áll. Szuper. És én még azt hittem Harry-ben nem fogok csalódni.
- Harold kifelé.- mondtam dühösen.
- De hát...- hátrált pár lépést.
- Szerencséd, hogy nem tudok felállni! Menj most ki!- kiabáltam. Harry kiment a szobából.
- Nem akartam gondot okozni...- suttogta Dorothy. Nem tudom mitől féltem. Hogy majd romokba hullik az önbizalmam? Vagy Zayn meggondolja magát? Egy kicsit szerencsétlennek tűnő lány állt előttem. Szépnek szép volt, lehet, hogy csak a 'győzelem' beszélt belőlem, de nem volt benne semmi különleges. Megsajnáltam.- Sziasztok.
- Remélem még találkozunk!- szóltam utána, de már kiment. Mindenki rám nézett.
- Mivan?- kérdeztem meglepetten.
- Nem vagy féltékeny?- mondták kórusban.
- Miért lennék?- elmosolyodtam és lehunytam a szemem.

Köszönöm szépen a 3 feliratkozót és a komikat!

6 megjegyzés: