What? Phorry?!

/ Phoebe /

Liam a földön ült, és Louis borogatta az állát, amin egy óriási kék folt díszelgett. Büszke voltam magamra, hogy fájdalmat okoztam neki.
- Áu! Te normális vagy?- fordult felém. A göndör elröhögte magát. Nem mindennap verhették be Liam pofáját.
- Szép volt.- suttogta és rám kacsintott. Éreztem, ahogy elpirulok. Bennem volt még a tini énem. Rám mosolygott a gödröcskés mosolyával, és elvesztem a tekintetében. Aztán eszembe jutott, hogy haragszom rájuk és megráztam a fejem.
- Hülye kis...- nyögte ki Liam.
- Vigyázz mit mondasz.- szólalt meg Zayn, aki eddig csöndesen álldogált az ajtónak támaszkodva.
- De hát megütött!- méltatlankodott Payne.
- Megérdemelted.- mondta Louis és kicsit erősebben nyomta Liam állához a vizes rongyot, amitől felnyögött. Elégedetten mosolyodtam el. Imádtam idegesíteni az embereket. Egy ideig még néztem, ahogy szenvednek, majd feltápászkodtam.
- Haza kéne mennem.- mondtam és elindultam az ajtó felé. Hirtelen valaki megérintette a vállamat.
- Várj, hazakísérlek.- megfordultam és belenéztem a tökéletes zöld szemeibe. Majdnem rávágtam, hogy igen, de eszembe jutott, akkor tuti beleszeretnék. És nem akartam csalódni. Ma már többször nem.
- Kösz, majd fogok taxit.- mondtam, mire leesett a keze a vállamról. Bólintott és visszaült a többiekhez.
A taxira vártam, amikor megláttam az üres pénztárcámat. A metró felé vettem az irányt, de legalább mindent végig gondolhattam. Már rég lezártam magamban a Zayn ügyet, de most a sebek felszakadtak. Hiába bántott meg ma már másodszor, újra éreztem iránta valamit. Pedig minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem. És minden nap látni fogom. Minden reggel találkozni fog a tekintetünk, amikor belépek az előadóterembe. Már előre féltem a következő naptól. Amint hazaértem beraktam egy CD-t és hagytam, hogy átjárjon a zene. Ez mindig lenyugtatott. Estig az ágyamon fekve gondolkodtam. Nem tudtam, várjak-e még valamit a kapcsolatunktól, de nem akartam feladni. Pont úgy, mint két éve. Már félálomban voltam, amikor megszólalt a csöngő. Felpattantam és kelletlenül ajtót nyitottam. Egy nem várt embert találtam szemben magammal. Harry öltönyben volt, és egy rózsacsokrot tartott a kezében. Majdnem elsírtam magam.
- Szia Phoebe... Eljönnél velem egy randira?- kérdezte óvatosan. Nem hittem a szememnek. A kétes érzések megzavartak. Kedvesnek találtam, de még nem ismertem olyan rég. És tudtam, hogy érzek Zayn iránt. Nem akartam megbántani. Óvatosan átvettem a virágot. Harry észrevette, hogy nem kölcsönösek az érzelmek, és csalódottam összehúzta a szemöldökét.
- Nagyon sajnálom...- motyogtam. Nem mertem a szemébe nézni.
- Még mindig Zayn-t szereted.- jelentette ki lemondóan. Nem válaszoltam. Most lettem benne biztos. Attól még, hogy annyiszor megbántott, a két év alatt semmit nem változtak az érzéseim.
- Barátok még lehetünk. Nem akarsz bejönni?- lehet, nem volt a legjobb ötlet, de bátorítóan mosolyogtam rá. Félreálltam az ajtóból és belépett. A pici lakásomban óriásinak tűnt, le kellett hajolnia a boltívnél.
- Üdvözöllek a "házamban".- mondtam ünnepélyesen, mire elröhögte magát. Próbáltam oldani a feszültséget.
Az egész éjszakát átbeszéltük, barátokká váltunk. Nem gondoltam volna, hogy a fiúk közül pont vele leszünk a legjobb kapcsolatban. Egy percet se aludtunk, reggel rögtön egy kávézó felé vettük az irányt.
- Mit kérsz?- kérdezte, miközben az ajánlatot böngészte.
- Nem tudom, kérj nekem.- feleltem és elindultam ülőhelyet keresni. Leültem egy asztalhoz a kávézó közepén. Amint Harry megérkezett a kávémmal hirtelen mindenki sugdolózni kezdett körülöttünk. Elég zavaró volt, de mintha észre se vette volna.
- Rólunk beszélnek?- kérdeztem a mögöttünk lévő csicsergő lánycsapatra mutatva.
-Valószínűleg.- mondta és tejet öntött a teájába.- Azt hiszik járunk.
Kiköptem a kávémat. Mi járunk? Próbáltam legkevésbé úgy viselkedni, hogy szerelemnek látszon. Az egyik lány bátorságot vett és odajött hozzánk. Képet akart csinálni Harry-vel. Ragaszkodott hozzá, hogy én is beálljak a képre, majd nevetgélve kiment a barátnőivel az épületből.
- A Parry vagy a Phorry hangzik jobban?- kérdezte Harry féloldalas mosollyal az arcán.
- Miért?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Holnap tele lesz az internet azzal, hogy Harry Stylesnak új barátnője van, mégpedig Phoebe.- a kezembe temettem az arcom.
- Na ne.- a reakciómon elnevette magát. Tudta, hogy egyedül Zayn barátnője lennék, de még  a gondolat is tetszett neki. Nehéz volt vele érzelmek nélkül reggelizni.
- Na válassz. Én a Phorry-ra szavazok.- röhögött. Próbáltam mérgesen ránézni. De lehetetlen volt rá haragudni.
- Jó... Akkor én is a Phorry-ra.- mondtam röhögve, de már rákvörös voltam.
- Úristen, tíz perc múlva kezdődik az előadás!
Felkaptam a táskámat, és kiindultam a kávézóból. 
- Elviszlek.- ültetett be Harry a méregdrága kocsijába. Nem volt messze a főiskola, de az út mégis nagyon hosszúnak tűnt. Arra gyanakodtam, hogy direkt kerülő utat tesz, de egy szót sem szóltam. Megérkeztünk, kínos csendben ültünk a kocsiban.
- Akkor én megyek.- mondtam és kiszálltam. Már a lépcsőn álltam, amikor Harry megállított.
- Phoebe!- megfordultam, és megcsókolt. Életem egyik legjobb csókja volt. Tudtam, ez nem helyes, és nem is akartam.
- Harry? Phoebe?- Zayn állt az épület ajtajában.