I'm yours.

/ Phoebe /

Egyre jobban megismertem Dorothy-t, barátokká váltunk. Igaz, még csak röpke három órája  beszélgettem vele, mégis mintha már ezer éve ismertem volna. Talán a közös téma, vagy a szimpátia tette, de nagyon megszerettem. Egészen estig beszélgettünk, kifaggattam a Zayn-nel való kapcsolatáról. Szemrebbenés nélkül végighallgattam, ahogy beszámol a randijaikról. Kezdtem izgulni, mert amikor Dorothy elment, a fiúk még nem jöttek haza. A film nem tarthatott tovább kettőnél, és már legalább hét óra volt. Hallottam a kulcs zörgését, izgatottan pillantottam az ajtó felé. Harry esett be először a szobába, piaszagtól bűzölögve. A többiek nevetgélve sétáltak be, Zayn volt az utolsó.

- Hol voltatok ilyen sokáig?- kérdeztem megkönnyebbülve. Zayn leült mellém, egy csókot akart nyomni az arcomra, de elhúzódtam. 

- Beszéltem Dorothy-val.- mondtam komolyan, mire négy meglepett szempár meredt rám. Harry a földön aludt, teljesen ki volt ütve. Zayn nagyot nyelt.- Nem értem, miért mondtad azt, hogy te szakítottál vele. 

- Nem mondta, hogy miért dobott?- kérdezte, majd rám emelte gyönyörű barna tekintetét.

- Elege lett belőle, hogy egy híresség barátnője...- suttogtam, de hirtelen átfutott az agyamon, mi van, ha mégse így történt. Ezt bizonyította, hogy Zayn megkönnyebbülve felsóhajtott.- Zayn, mi az igazság?

- Így történt, kincsem.- villantott egy hamis mosolyt. Annyira utáltam, ha így hívott.

- Nem hiszek neked. Jajj, már elegem elegem van. Az igazat akarom hallani!- emeltem fel a hangom. Megadta magát.

- Megcsaltam.- megfagyott a levegő. A fiúk lassan kiszállingóztak a szobából, csak Harry szuszogása hallatszott. 

- Ó, szóval három lánynak csaptad a szelet? Vagy most engem is megcsalsz?- kiabáltam. Szerettem, tényleg. Nem akartam hisztis lenni, de kicsit sok volt nekem a hazugság.

- Nem, Phoebe, te más vagy. Rajtad kívül senkit sem szeretek!- bizonygatta. Felálltam és besántikáltam a szobámba. Zayn jött utánam.

- Gondolom Dorothy-nak meg a másik csajnak is ugyanezt mondtad. Menj ki Zayn, nem akarlak látni!- sosem voltam ennyire dühös. Még a gondolat is fájt, hogy megcsal. Megtorpant és kiment. Sírva lefeküdtem az ágyamra. Már majdnem álomba merültem, amikor éreztem, hogy a matrac lenyomódik mellettem. 

- Nagyon rossz?- kérdezte Niall. Eddig észre se vettem, de ő volt hozzám a legkedvesebb. Nem válaszoltam, csak felültem és átöleltem. A könnyeim eláztatták a pólóját. Nem tudom meddig ültem az ölében, de már nem sírtam.

- Egy nyávogós hárpia vagyok.- nyafogtam neki. Elnevette magát, és az arcomba nyomta a telefonját. A twitteremet láttam. Rengeteg követőm lett. Biztos a Phorry ügy miatt, gondoltam. Ekkor egy bejegyzésen akadt meg a szemem.

@zaynmalik

       @phoebe_tunner sajnálom...

A szemem könnybe lábadt a kép miatt, amit Zayn mellékelt. Ott állt egy rózsacsokorral a kezében, pont mint Harry, amikor jött hozzám. A kiírás miatt rengetegen írtak nekem. Volt, aki elküldött melegebb éghajlatra, de többségben voltak a sok sikert kívánók, meg akik arra buzdítottak, hogy bocsássak meg. Reménykedtem, hogy már senki sem beszélt rólam és Harry-ről. Zayn-hez tartoztam, ez bármennyi fájdalommal járt is. Felálltam Niall mellől, és kiindultam a nappaliba. Átléptem Harry-n és rávetettem magam Zaynre. Louis kihúzta a földön fekvő göndör énekest, és lassan lekerültek rólam a ruhák. 

Életem egyik legjobb éjszakája volt. Kómásan ébredtem a kanapén, Zayn már nem feküdt mellettem. Ki tántorogtam a konyhába.

- Na jól szórakoztatok?- kérdezte perverz mosollyal az arcán Liam.

- Aha.- vetettem oda, és beleittam a kávémba.- Te kivel is aludtál? Ja, senkivel.

Bosszúsan rám nézett és ajtót nyitott, mert hirtelen fülsüketítő hangon megszólalt a csengő. 

- Szia Pho!- ölelt meg Dorothy, amint belépett. Liam kullogott utána.

- Akkor asszem én megyek.- morogta és bögrékkel a kezében elhagyta a szobát.

- Na mesélj!- biztatott mosollyal az arcán a szőkeség. Nagyot sóhajtottam, és elmeséltem mindent. Tátott szájjal hallgatta.

-...És most itt vagyunk.- fejeztem be a mondókámat. Összehúzta a szemöldökét.

- De ugye védekeztetek?- kérdezte. Válasz helyett a kezembe temettem az arcom. Így utólag visszagondolva nagy hülyeség volt. Ezer meg ezer dolog futott át az agyamon. Láttam, hogy Dorothy is lefagy. Óriási bajban voltam. 
- Nem, tuti hogy nem...- mondogattam, de ő is erre gondolt. Mi van, ha terhes vagyok. Még bele gondolni se akartam. Tizenkilenc éves voltam, még nem voltam kész. 
- Lehetséges...- motyogta. Némán meredtünk magunk elé, amikor Zayn belépett széles mosollyal az arcán. 
- Sziasztok! Mi a baj?- komolyodott el és hol rám, hol Dorothy-ra nézett. 
- Zayn... nem védekeztünk.- mondtam ridegen és ránéztem. Egy kétségbeesett tekintettel találtam szemben magam. 
- És akkor most..? Te..?- kérdezte. Ugyanúgy nem tudtam, mit tegyek, mint ő.
- Fogalmam sincs...- nem mertem kimondani se.- De hát most csak egy alkalom volt!
Segélykérően néztem Dorothy-ra, mintha ő tudna valamit tenni.
- Az nem attól függ.- mondta, nem akartam hinni, optimista akartam lenni.
- Nem, biztos, hogy nem vagyok terhes!- mondtam hangosabban. Hallottam, ahogy valaki a nappaliban leejt valamit. Harry rontott be a szobába.
- Terhes vagy?- kérdezte. Zayn lenézően megcsóválta a fejét.
- Harry, te bunkó és hülye vagy.
- Akkor nem? Pho, mondj már valamit!- néztek rám. 
- Nem tudom. De Harold, tényleg bunkó vagy.- mondtam mosolyogva. Ha optimistán gondolkozol, boldog leszel.- Szerintem nem. 
Belekortyoltam a kávémba, és három szempárral a hátamban, kisétáltam. 

Unusal teen.

/ Rebeca /

Felkaptam a földről a Louis Tomlinson által aláírt gördeszkámat és kigurultam a járdára. A deszkázás mindig lenyugtatott, kikapcsolt. Sokan különcnek tartottak, mert fiúsabb voltam az átlag tizenhét éves csajoknál. Jobban éreztem magam tornacipőben, mint magassarkúban, és a tűzpiros rúzst sem részesítettem előnyben. Viszont egy gyengém volt, ami mégis összekötött a tinilányok világával. Öt fiú, akikért éltem-haltam, igaz csak titokban. Koncertjeikre jártam, aláírásokat, közös fotókat gyűjtöttem. Gyakran álmodoztam róluk, de soha senkinek nem mondtam el, hogy beléjük zúgtam. Mondjuk nem is lett volna kinek. Zárkózott lány voltam, nem voltak barátaim. Lassan már megkerültem a háztömböt, amikor egy részegen dülöngélő fiút láttam meg az út másik oldalán. Leugrottam a deszkáról, és hagytam hogy beguruljon a bokorba. Hirtelen a fiú ledőlt a járdáról. Nem volt egy forgalmas utca, de mégsem hagyhattam, hogy az úton feküdjön odaszaladtam hozzá és felültettem. Bűzlött a piától, ruhája tiszta kosz volt, nem akkor esett el először. Belenéztem a zöld szemeibe és felismertem. Hátrahőköltem, és körül néztem, de egy lélek se volt az utcán.

- Harry?- kérdeztem, mire magától térdre emelkedett. 

- Igen?- nézett rám és megrázta a fejét.- Ki vagy?

Felhúztam és megragadtam a kezét el ne essen. Lerúgta a lábáról a cipőjét. 

- Mivan? Túl kényelmetlen.- mondta és megvillantotta tökéletesen fehér fogsorát.- Még mindig nem mondtad el ki vagy!

- Rebeca. De most muszáj kijózanodnod.- elkezdtem ráncigálni a lakópark közös WC-je felé.

- De én nem vagyok részeg.- tiltakozott, de majdnem elesett a saját lábában.

- Aha, látom.- mikor beértünk a női vécébe bedugtam a csap alá, hogy lemoshassa az arcát. Amikor már fuldoklásra utaló hangokat hallottam engedtem, hogy felegyenesedhessen, de nem tartott sokáig, mert az első fülke felé vette az irányt. Csak arra tudtam gondolni, hogy mit fog szólni a telerókázott vécékagylóhoz a takarítónő. Harry megzárta vizes haját, ami még részegen is szexivé tette. Leült a hideg padlóra, egy pillanatra azt hittem elaludt, de megint a vécé felé hajolt. Az ajtónak támaszkodva imádkoztam, hogy ne jöjjön be senki, mert nem nyújtott valami jó látványt Harry Styles, ahogy a női mosdóban részegen fetreng.  Ekkor megcsörrent a telefonja, csodálkoztam, hogy nem lopták el tőle.

- Vedd fel kérlek!- mondta, amikor egy pillanatra felemelkedett. Kivettem a farzsebéből a méregdrága telefont és megnyomtam a zöld gombot.

- Harry, hol a francban vagy?- hallottam egy ismerős hangot a készülékben, Zayn volt a vonal túloldalán.

- Szia, most Harry nincs olyan állapotban, hogy beszéljen.- pillantottam a göndör hajú fiúra, aki még mindig a csempén térdelt. 

- Mi? Kivel beszélek?- kérdezte Niall, azonnal felismertem a hangját. 

- Rebeca vagyok és Harry-t részegen találtam.- mondtam kétségbeesetten. Még nem voltam egy vécében egy hányó énekessel.- Mit csináljak?

- Hol vagytok?- szólalt meg most Louis. Ledaráltam neki a címet, mikor letettem a telefont Harry felállt és a telefonjáért nyúlt.

- Végeztél?- kérdeztem és elhúztam a drága kütyüt. Bólintott és lehúzta a klotyót. Izzadt volt és koszos, mégis nála tökéletesebb embert még nem láttam. Felém nyújtotta a kezét én pedig beleejtettem a telefont. 

- Köszi.- mondta mosolyogva és kiindult a WC-ből.- Nem jössz?

Gyorsan váltott. Előbb még egy részeg állat feküdt előttem, most meg simán kisétált. Kimentem utána, amikor észre vettem, hogy mégsem annyira józan. A bokorba ült a deszkámnak dőlve. 

- Gyere szivi, segíts.- felhúztam és azzal a lendülettel lekevertem neki egy pofont, amitől visszaesett a földre.

- Ne hívj többet így.- vetettem oda neki. Ekkor egy fekete Mercedes állt meg előttünk, és kiszállt belőle négy srác. A lábaim remegni kezdtek az arcomat elöntötte a forróság. Itt álltak előttem, együtt. Így még sose láttam őket. Louis felhúzta Harry-t a dedikált deszkámról.

- Erre emlékszem.- emelte fel nevetve és odagurította nekem. Ügyesen felvettem és ellenőriztem, eltört-e valamit Harry. Szerencsére a deszka megúszta, de ha a göndör hajú szépfiú megint így hív, nem fogja. 

- Köszi a segítséget! Hazavigyünk?- kérdezte Liam.

- Nem kell, itt lakom.- mutattam fel a második emeleti erkélyre.

- Bocsi, tényleg.- jött oda hozzám Harry, és próbált bűnbánó képet vágni. Volt egy olyan érzésem, erre Louis vette rá. Viszont amikor egy papírdarab a kezemben landolt elállt a lélegzetem. Harry Styles telefonszámát tartottam a tenyeremben. 

- Akkor szia Rebeca.- köszöntek el, én meg csak még mindig lesokkolva integettem a fekete autó után. 

Díj :)

Sziasztok! Dóri-nak köszönhetően megkaptam életem első díját! Nagyon hálás vagyok, és hihetetlenül boldog! :) 

Szabályok:

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat!)

 1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?

Zsani, Szeja, Zsane... ezek a legnépszerűbbek :)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Nem vagyok egy sírós fajta, de ez a dal mindig megsirat: One Direction - Over Again

3. Félsz a sötétben?

Csak az utcán. 

4. Szerelmes vagy valakibe?

Nem tudom. Voltam. 

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

Amikor a táborban beleestem a patakba a túrán. Asszem :D

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

Nem.

7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

Szerencsés, mert 4 órám van és hétvégeeeeeeee!

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Igen.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

Persze, főleg, hogy ha utálják. :D

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?

Csak ha vért vettek.

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

Irány London, és rávetném magam Lou-ra.

12. Szoktál álmodozni?

Nagyon nagy álmodozó vagyok. 0-24-ben álmodozok. 

13. Járnál Chace Crawforddal?

Nem szimpi, meg nem vagyok nagy fan. :D

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?

Kettőt. Egy fiút, akit Benettnek hívnak, aki majd megvédi a húgát, akit Annának fognak hívni. Nagyon nagy a fantáziám. Ja és persze Tomlinson lesz a vezetéknevük.

15. Adni vagy kapni jobb?

Mind a kettő ugyanolyan öröm. :)

16. Titkom

Titok is marad ;)

17. Bakancslista

Túl hosszú :)

Továbbküldöm:

1. wh ite

2. Cynthia

3. MeowNikii

4. Lilii(L)

5. aleyna yetismis
6. Alexa

It goes on.

In 3 words I can explain what I've learned about life: it goes on.

/ Phoebe /

Zaynek igaza volt. Nagyon gyorsan felépültem, a fájdalmak csillapodtak. Niall-el és az Anyukámmal pakoltuk be a cuccaimat a kocsiba. Zayn visszatolta a tolókocsit, amivel a kórházból kihoztak. Nem tudtam mi szükség volt rá, de nagyon ragaszkodtak hozzá. Harry vezetett, Anya és Zayn közé szorultam. Már tizenhét éves korom óta nem laktam a szüleimmel, de rendszeresen látogattak.

- Phoebe, kicsim, biztos nem akarsz haza jönni? Csak amíg felépülsz!- kérdezte az Anyukám vagy már századszorra.

- Már jól vagyok! És szeretnék maradni a lakásomban.- bizonygattam durcásan. Rosszallón megrázta a fejét. 

- Mrs. Tunner, ígérem vigyázunk rá.- mondta mosolyogva Zayn. Az anyukám elmosolyodott, nagyon kedvelte Zayn-t. Mondjuk ezen nem is csodálkoztam. 

- Na jól van, de ha bármi baj van, hívj!- mondta gondoskodóan Anya és kiszállt a kocsiban a házunk előtt. Zayn arrébb csusszant, hogy több helyem legyen. Óvatosan átkarolt. Hirtelen meleg öntött el, éreztem hogy elpirulok. Igaz, már elvileg egy párt alkottunk, még mindig nem voltam benne biztos. Elegem volt, hogy kételkednem kell az érzéseimben. Közelebb húzódtam hozzá és megcsókoltam. Izzott körülöttünk a levegő, pont mint régen. A visszapillantó tükörben találkozott a tekintetem Harry-ével. Lesütötte a szemét. 

Zayn átölelt és felkísért a fiúkkal közös lakásukba. Rávettek, hogy költözzek hozzájuk amíg le nem veszik a gipszet a lábamról. Niall ismét cipelte a bőröndjeimet, hálásan bámultam felé. 

- Tényleg nagyon köszi srácok!- mondtam, amikor leültem a kanapéra. Zayn kiment az erkélyre cigizni, így kaptam az alkalmon és odahívtam magamhoz Harry-t, aki mint egy lelkes kiskutya odaszaladt hozzám. 

- Igen?- kérdezte csillogó szemekkel, és lehuppant mellém.

- Figyeld ezt ne mond el senkinek, főleg Zaynnek!- próbáltam fenyegető hangot megütni, de ez valószínűleg nem sikerült, mert majdnem elröhögte magát.- De most komolyan!
- Jó, ígérem...- mondta, de az arca vörös volt az elfojtott nevetéstől.
- Szeretnék beszélni Dorothy-val.- komoly arccal nézett rám, és a zsebébe nyúlt a telefonjáért. Felírta a számot egy kis lapocskára és a kezembe nyomta. 
- Hívd fel.- felállt mellőlem és zsebre tett kézzel csatlakozott a fiúkhoz a konyhában. Csak néztem a kis papírfecnit, nem tudtam, ha felhívom, mit mondjak neki. Tudtam, a kínos első találkozásunk után még kell váltanunk pár szót. Bepötyögtem a telefonszámot és vártam, hogy kicsöngjön. 
- Itt Dorothy Brown.- szólt bele egy magas hang. Egy pillanatra megállt a lélegzetem. Sosem voltam egy bátor csaj.
- Szia... Öhm... Phoebe vagyok.- makogtam. Egy pillanatra elhallgatott, és vett egy nagy levegőt. 
- Számítottam erre. Mikor találkozzunk?- kicsit lesokkolt ez a válasz. 
- Most?- vágtam rá, de rájöttem, hogy Zayn se fog örökre cigizni. Aztán eszembe jutott Harry.- A fiúk lakásán.
- Rendben. Akkor... Indulok.- és levágta a telefont. Kinéztem az erkély ajtaján. Zayn még mindig kint állt, a korlátnak támaszkodva telefonált.
- HARRY!- üvöltöttem, hiszen nem volt kedvem felállni. Az ajtó kicsapódott és négy kíváncsi tekintet meredt rám.- Csak Harry.
A göndör hajú visszajött mellém, és újból leült. 
- Vidd el Zayn-t.- adtam ki az utasítást nem-et nem tűrő hangon. Nyelt egyet és bólintott. 
Kiment ő is az erkélyre és elindultak a bejárati ajtó felé. Mikor Harry levette a kulcsot a tartóról rám kacsintott, mire Zayn erősen oldalba ütötte. 
- Fiúk gyertek!- kiabált Zayn a One Direction többi tagjának.
- Hova megyünk? A Nando's-ba?- jött ki reménykedve Niall a konyhából.
- Oda is bemehetünk. De ma van a moziban az 'Arsenal, a legenda' bemutatója.- mondta Harry, mire Louis és Liam is kijöttek. 
- Elmentünk Pho, majd jövünk!- nyomott egy puszit a homlokomra Zayn és kimentek a lakásból. A hirtelen csönd megijesztett, ezért bekapcsoltam a TV-t. Utáltam a pletykaműsorokat, de mivel öt tinisztárral laktam együtt, gondoltam itt az ideje, hogy tisztában legyek a hírekkel. Egy sort dumált a műsorvezető a sztárbabákról, majd rátért arra a témára, amit én már majdnem elfelejtettem. Egy kép virított a képernyőn, amin Harry mellett ültem a kocsiban, a kávézóban... és a csókról a főiskola előtt. 
'Harry Styles-t ismét új lánnyal az oldalán kaptuk lencsevégre. Phoebe Tunner, aki egy barát elmondása szerint Zayn Malik, Harry bandatársa exbarátnője forró csókot váltott a 18 éves énekessel. Mit szóltok a Phorry ügyhöz?'
Lélegzetvisszafojtva figyeltem a műsört, amikor valaki megköszörülte mellettem a torkát.
- Így akarod visszaszerezni Zayn-t?- mondta félmosollyal az arcán Dorothy. Elsétált előttem és kinyomta a TV-t.
- Harry csókolt meg!- mondtam védekezően, de ő csak elmosolyodott. Rajtam kívül mindenkinek jó kedve volt? 
- Tudom, ez csak ismétlés.- bökött a fejével a TV felé.- Bocsi, hogy nem kopogtam.
- Semmi baj.- nem tudom miért, de olyan jó fej volt. Pedig a pasija miattam dobta.- Miért vagy ilyen kedves velem?
- Te biztosan azt hiszed, Zayn szakított velem...- nézett rám óriási barna szemeivel. 
- Hát igen...- mondtam, de Dorothy félbe szakított.
- Na, ez nem igaz. Én dobtam.- nagyon meglepődtem. Nagy kő esett le a szívemről, de egy másik rögtön a helyére költözött. Mégpedig amiatt, hogy Zayn hazudott nekem. Megint.

Like the Twilight...

‎"Az élet nem egy MP3 lejátszó hogy azt választhatod amit hallgatni szeretnél,hanem olyan mint egy rádió ahol azt hallgatod amit éppen játszanak"-Zayn Malik

/ Phoebe /

Zayn bátorítóan megszorította a kezem. Nagyon gyengének éreztem magam, ő tartotta bennem a lelket. Két kihagyott évet kellett bepótolnunk. Egy dolog zavart. A kép az éjjeliszekrényén. Akárhányszor ránéztem elképzeltem a lányt. Biztos gyönyörű. Szörnyen féltékeny voltam. Zaynnek volt barátnője, Harry facér volt, és én mégis az előbbit választottam. Abban se voltam biztos, hogy Zayn szeret, hiszen akkor nem lenne csaja. Ezer meg ezer kérdés játszódott le a fejemben, egy telefon csörgés zökkentett ki Zayn felpattant, és kirohant a kórteremből. Harry-vel ketten maradtunk. Kínosan néztünk egymásra, a csók óta nem beszéltünk.
- Sajnálom.- suttogta, és lesütötte a szemét. Igazából haragudtam rá, de látszott rajta, hogy megbánta. Vagy csak jó színész volt.
- Minden esetre jár még neked egy pofon.- mondtam röhögve, aminek köhögőroham lett a vége. 
- Jól vagy?- nézett rám aggodalmasan, tenni akart valamit, de nem tudott. 
- Igen.- mondtam, amikor már sikerült megszólalnom. Ideges pillantást vetettem az ajtó felé, ezt Harry is észrevette.
- A barátnőjével beszél. Szakítani akar vele.- mondta közömbösen. Nem értettem. Miattam szakít vele? Persze örültem neki.
- Tényleg?- ekkor Zayn fülig érő szájjal belépett az ajtón, és leült Harry elé.
- Szuper hírem van!- beletúrt a hajába, ami ettől még jobban lelapult.
- De előbb én kérdezek valamit!- fel akartam ülni, kisebb-nagyobb sikerrel.- Mivan a...barátnőddel?
Nehezemre esett kimondanom. A képzeletemben mindig én voltam Zayn barátnője. Ez nem lehetett máshogy. A mosoly lehervadt arcáról.
- Szakítottam vele.- mondta, de nem nézett a szememben. Harry tekintetét kerestem, de Zayn eltakarta. 
- És...és mit mondott?- kérdeztem, mire kínosan elmosolyodott.
- Hát nem örült.- motyogta. Nagy kő esett le a szívemről. 
- Ne hazudj...- szólalt meg Harry. Zayn villámgyorsan hátra fordult és behúzott neki egyet.
- Ez az igazság!- fordult vissza hozzám.- Tényleg szakítottam vele!
Kétségbeesetten nézett, nem tudtam, kinek higgyek. 
- És mi a szuper hír?- próbáltam mosolyogni.
- Egy hét múlva hazajöhetsz!- végig néztem magamon. Mindenhonnan csövek lógtak ki, a fejemen egy óriási átvérzett kötés volt. 
- Biztos vagy ebben?- kérdeztem kétkedően. Nem szerettem a kórházban lenni, de én is láttam, még nem voltam abban az állapotban.
- Persze! Hamar meg fogsz gyógyulni, hidd el!- Harry megrázta a fejét. Jó nagy ütést kapott, de mintha meg sem érezte volna.
- Miért vertél be egyet Harry-nek?- kicsit sokat kérdezősködtem, de nem voltam biztos se magamban, se Zayn igazában. 
- Mert közénk akar állni! Nem veszed észre?- kelt ki magából. Végignéztem Harry-n. Ártatlan tekintettel nézett rám, nem tűnt bűnösnek.
- És ha te hazudsz? Ha még mindig jársz a csajjal?- nem akartam hinni senkinek. Egy bukott kapcsolatba futottam bele megint.
- Amúgy is szakítani akartam vele, de most hogy találkoztunk, még jobban.- mosolyodott el.-  Nyugodj meg kicsim.
Annyira utáltam, ha kicsimnek szólított. 
- Jó, de akkor soha többet ne verj át!- próbáltam megfenyegetni, de ilyen erőtlenül lehetetlen volt komolyan venni. 
- Ígerém.- mondta nevetve. Harry felállt és kiviharzott a teremből. Olyanok voltak, mint Edward és Jacob az alkonyatból. Kezdtem megérteni a könyvet. 
- Olyanok vagytok, mint az Alkonyatban.- nevettem. Zayn elgondolkozott és ő is elnevette magát.
- Remélem én vagyok Edward.- mondta és rám kacsintott. Nem akartam két pasit. Mindig utáltam Bellát, amiért nem tud dönteni. Nekem sikerült és mégis az ő szerepébe csöppentem. Marcangoltam volna még magam, amikor belépett Niall, Liam és Louis.
- Sziasztok.- most már sikerült felülnöm.- Örülök, hogy bejöttetek.
- Zayn ráncigált ide...- motyogta Liam, de Niall oldalba bökte.
Olyan jó volt beszélgetni velük, hoztak csokit, amit azonnal befaltak. Időközben Harry is visszajött... Egy szőke hajú csajjal.
- Sziasztok.- mondta, nagyon szimpatikus volt. Mikor a többiek meglátták leesett az álluk. Kezdtem sejteni ki ő. Zayn volt csaja. 
- Szia Dorothy.- makogta Louis.- Hogy- hogy eljöttél?
- Harry hozott.- mondta és megrántotta a vállát, majd egy szúrós pillantást vetett rám és Zayn-re.
- Phoebe vagyok!- köszöntem, végül is udvariasságra tanítottak. 
- Sokat hallottam rólad...- közömbösen rám nézett.- Zayn miattad dobott. 
Most már nekem is leesett az állam. Szóval igaz. Repestem az örömtől. Zayn az enyém.
- Nagyon sajnálom...- nem tudtam, mit kéne mondanom.
- Semmi baj, remélem boldogok lesztek.- mondta érzelmek nélkül, de könnyek szöktek a szemébe. Beszélgetni akartam vele, megismerni. 
- Tényleg így gondolod? A telefonban nem ezt mondtad.- kérdezte Harry. Szóval azért hozta ide, hogy majd ő közénk áll. Szuper. És én még azt hittem Harry-ben nem fogok csalódni.
- Harold kifelé.- mondtam dühösen.
- De hát...- hátrált pár lépést.
- Szerencséd, hogy nem tudok felállni! Menj most ki!- kiabáltam. Harry kiment a szobából.
- Nem akartam gondot okozni...- suttogta Dorothy. Nem tudom mitől féltem. Hogy majd romokba hullik az önbizalmam? Vagy Zayn meggondolja magát? Egy kicsit szerencsétlennek tűnő lány állt előttem. Szépnek szép volt, lehet, hogy csak a 'győzelem' beszélt belőlem, de nem volt benne semmi különleges. Megsajnáltam.- Sziasztok.
- Remélem még találkozunk!- szóltam utána, de már kiment. Mindenki rám nézett.
- Mivan?- kérdeztem meglepetten.
- Nem vagy féltékeny?- mondták kórusban.
- Miért lennék?- elmosolyodtam és lehunytam a szemem.

Köszönöm szépen a 3 feliratkozót és a komikat!

Doubts...

/ Phoebe /

Eltoltam magamtól Harry-t, és ingerülten felsiettem a lépcsőn. Láttam Zayn lenéző tekintetét. Tudtam mire gondol, egy pasifaló dög vagyok. A könnyek megállíthatatlanul folytak a szememből. Bementem az előadóterembe, ahol már mindenki bent ült, de most nem rám figyeltek. A tanár asztala előtt három fiú állt, és rögtönzött koncertet adtak. Körbenéztem a teremben. A velem szemben lévő falon egy óriási plakát lógott, amin ez állt: 'Bocsáss meg Phoebe!'. Összeszorult a gyomrom. Zayn megakart lepni. Én meg a szeme láttára csókolózom a legjobb barátjával. Niall pillantása találkozott az enyémmel, és észrevette, hogy sírok. Intett a többieknek és kijött velem az előadóteremből.
- Mi történt?- kérdezte nyugtalanul és szemével Zayn-t kereste. A cipőmet bámultam. Szörnyen szégyelltem magam, nem mertem bevallani.- Valami baj van?
- Hát... Igazából...- vettem egy nagy levegőt és a szemébe néztem.- Harry megcsókolt.
Összehúzta a szemöldökét, látszott, ez elgondolkodtatta.
- De miért?- nézett rám értetlenül. Én sem értettem miért csókoltam vissza.
- Nem akartam. Zayn-t szeretem.- tényleg vissza akartam szerezni. És most elrontottam.Mindent.
- Nem valami jól mutatod ki.- motyogta Niall. Teljesen igaza volt. Otthagytam és kimentem a fiúkhoz. Ugyanúgy álltak, egymással szemben. Harry felé rohantam, felkészültem, hogy pofán vágom, de az egyik lépcsőfokon elcsúsztam. Óriási fájdalom nyilallt a fejemben, és minden elsötétült.
Éreztem, ahogy valaki felemel, de nem tudtam megmozdulni. Kiáltani akartam, de nem tudtam. Mindenem fájt. Zúgott a fejem, olyan volt, mintha a saját testemben ragadtam volna.
- Mennyire súlyos?- hallottam távolról Zayn hangját. Izgalom fogott el, mint mindig amikor beszélt. Csak most fájdalom is járt minden érzelemmel.
- Most még nem tudjuk megmondani.- egy férfi beszélt, kicsit közelebb. Egy csapódást hallottam, majd minden elnémult.

*

Lassan kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy megtudom tenni. Rengetegszer próbáltam, de mindig akadályba ütköztem. Először csak homályosan láttam, de egyre jobban kitisztult a látásom. Egy hosszú fehér kórházi ágyon feküdtem. A hirtelen fény megzavart, ezért hunyorognom kellett. A szoba egyik végében kis fotelok voltak elhelyezve a látogatóknak. Két fiú ült egymásnak dőlve a földön. Zayn elaludt haja szanaszét állt, mindketten kimerültnek és csapzottnak látszottak. 

- Hé!- próbáltam kiáltani, de a hangom erőtlenül elcsuklott. Kezemből rengeteg cső lógott ki, az ágyhoz szegezték karomat.- Zayn!

Hirtelen az egyik fiú megmozdult és felém pillantott. Zayn felpattant és leült mellém az ágyra. Mosolyogni láttam és ez volt számomra az egyik legfontosabb. 

- Jól vagy?- kérdezte óvatosan. Hirtelen rám törtek az emlékek. A harag, amit Harry iránt éreztem. Gyilkos pillantást vettettem a horkoló szépfiúra és mosolyogva Zayn felé fordultam.

- Jobban.- mondtam rekedten. Megijedtem a saját hangomtól, nem ismertem rá. Ahogy kezdett minden kitisztulni, a fájdalom is egyre visszatért. Fájdalmas grimasz ült ki arcomra és hirtelen a fejemhez kaptam. A fájdalom villámcsapásként hatolt be a koponyámba. Zayn rémült tekintettel követte minden mozdulatomat, és megnyomta a nővérhívót.

- Nincs semmi baj.- lihegtem, amikor a fájdalom kicsit csillapodott. Egy rózsaszín ruhás nővérke libbent be a kórterembe és belenyomott egy injekciót az egyik karomból kilógó csőbe. Hirtelen Harry felült és rögtön mellettünk termett. Éreztem a feszültséget a két fiú között, ezt Zayn szúrós pillantása is bizonyította. 

- Haragszol rám?- kérdeztem kétségbeesetten Zayn-től. Mosolyogva megrázta a fejét. 

- Dehogyis. Tudom, minden Harry hibája volt.- nevetett, most a göndör hajú fiún volt a kellemetlenség sora. Gödröcskéi elpirultak és hirtelen megint eszembe jutott miért csókoltam vissza.
Szörnyű kétségek gyötörtek. Felettem állt két elképesztő fiú és mind kettő szeretett. Sokszor elgondolkodtam, mivel érdemeltem ki. Annyi mindenkinek ártottam, fájdalmat okoztam.
- Szeretlek.- mondta Zayn és egy puszit nyomott a homlokomra. Valamiért úgy éreztem, hogy csak azért csinálta, hogy Harry-t idegesítse. Boldog voltam. Vagyis majdnem, hiszen ott volt a fiú akivel csókolóztam szerelem nélkül.

What? Phorry?!

/ Phoebe /

Liam a földön ült, és Louis borogatta az állát, amin egy óriási kék folt díszelgett. Büszke voltam magamra, hogy fájdalmat okoztam neki.
- Áu! Te normális vagy?- fordult felém. A göndör elröhögte magát. Nem mindennap verhették be Liam pofáját.
- Szép volt.- suttogta és rám kacsintott. Éreztem, ahogy elpirulok. Bennem volt még a tini énem. Rám mosolygott a gödröcskés mosolyával, és elvesztem a tekintetében. Aztán eszembe jutott, hogy haragszom rájuk és megráztam a fejem.
- Hülye kis...- nyögte ki Liam.
- Vigyázz mit mondasz.- szólalt meg Zayn, aki eddig csöndesen álldogált az ajtónak támaszkodva.
- De hát megütött!- méltatlankodott Payne.
- Megérdemelted.- mondta Louis és kicsit erősebben nyomta Liam állához a vizes rongyot, amitől felnyögött. Elégedetten mosolyodtam el. Imádtam idegesíteni az embereket. Egy ideig még néztem, ahogy szenvednek, majd feltápászkodtam.
- Haza kéne mennem.- mondtam és elindultam az ajtó felé. Hirtelen valaki megérintette a vállamat.
- Várj, hazakísérlek.- megfordultam és belenéztem a tökéletes zöld szemeibe. Majdnem rávágtam, hogy igen, de eszembe jutott, akkor tuti beleszeretnék. És nem akartam csalódni. Ma már többször nem.
- Kösz, majd fogok taxit.- mondtam, mire leesett a keze a vállamról. Bólintott és visszaült a többiekhez.
A taxira vártam, amikor megláttam az üres pénztárcámat. A metró felé vettem az irányt, de legalább mindent végig gondolhattam. Már rég lezártam magamban a Zayn ügyet, de most a sebek felszakadtak. Hiába bántott meg ma már másodszor, újra éreztem iránta valamit. Pedig minden erőmmel azon voltam, hogy elfelejtsem. És minden nap látni fogom. Minden reggel találkozni fog a tekintetünk, amikor belépek az előadóterembe. Már előre féltem a következő naptól. Amint hazaértem beraktam egy CD-t és hagytam, hogy átjárjon a zene. Ez mindig lenyugtatott. Estig az ágyamon fekve gondolkodtam. Nem tudtam, várjak-e még valamit a kapcsolatunktól, de nem akartam feladni. Pont úgy, mint két éve. Már félálomban voltam, amikor megszólalt a csöngő. Felpattantam és kelletlenül ajtót nyitottam. Egy nem várt embert találtam szemben magammal. Harry öltönyben volt, és egy rózsacsokrot tartott a kezében. Majdnem elsírtam magam.
- Szia Phoebe... Eljönnél velem egy randira?- kérdezte óvatosan. Nem hittem a szememnek. A kétes érzések megzavartak. Kedvesnek találtam, de még nem ismertem olyan rég. És tudtam, hogy érzek Zayn iránt. Nem akartam megbántani. Óvatosan átvettem a virágot. Harry észrevette, hogy nem kölcsönösek az érzelmek, és csalódottam összehúzta a szemöldökét.
- Nagyon sajnálom...- motyogtam. Nem mertem a szemébe nézni.
- Még mindig Zayn-t szereted.- jelentette ki lemondóan. Nem válaszoltam. Most lettem benne biztos. Attól még, hogy annyiszor megbántott, a két év alatt semmit nem változtak az érzéseim.
- Barátok még lehetünk. Nem akarsz bejönni?- lehet, nem volt a legjobb ötlet, de bátorítóan mosolyogtam rá. Félreálltam az ajtóból és belépett. A pici lakásomban óriásinak tűnt, le kellett hajolnia a boltívnél.
- Üdvözöllek a "házamban".- mondtam ünnepélyesen, mire elröhögte magát. Próbáltam oldani a feszültséget.
Az egész éjszakát átbeszéltük, barátokká váltunk. Nem gondoltam volna, hogy a fiúk közül pont vele leszünk a legjobb kapcsolatban. Egy percet se aludtunk, reggel rögtön egy kávézó felé vettük az irányt.
- Mit kérsz?- kérdezte, miközben az ajánlatot böngészte.
- Nem tudom, kérj nekem.- feleltem és elindultam ülőhelyet keresni. Leültem egy asztalhoz a kávézó közepén. Amint Harry megérkezett a kávémmal hirtelen mindenki sugdolózni kezdett körülöttünk. Elég zavaró volt, de mintha észre se vette volna.
- Rólunk beszélnek?- kérdeztem a mögöttünk lévő csicsergő lánycsapatra mutatva.
-Valószínűleg.- mondta és tejet öntött a teájába.- Azt hiszik járunk.
Kiköptem a kávémat. Mi járunk? Próbáltam legkevésbé úgy viselkedni, hogy szerelemnek látszon. Az egyik lány bátorságot vett és odajött hozzánk. Képet akart csinálni Harry-vel. Ragaszkodott hozzá, hogy én is beálljak a képre, majd nevetgélve kiment a barátnőivel az épületből.
- A Parry vagy a Phorry hangzik jobban?- kérdezte Harry féloldalas mosollyal az arcán.
- Miért?- kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Holnap tele lesz az internet azzal, hogy Harry Stylesnak új barátnője van, mégpedig Phoebe.- a kezembe temettem az arcom.
- Na ne.- a reakciómon elnevette magát. Tudta, hogy egyedül Zayn barátnője lennék, de még  a gondolat is tetszett neki. Nehéz volt vele érzelmek nélkül reggelizni.
- Na válassz. Én a Phorry-ra szavazok.- röhögött. Próbáltam mérgesen ránézni. De lehetetlen volt rá haragudni.
- Jó... Akkor én is a Phorry-ra.- mondtam röhögve, de már rákvörös voltam.
- Úristen, tíz perc múlva kezdődik az előadás!
Felkaptam a táskámat, és kiindultam a kávézóból. 
- Elviszlek.- ültetett be Harry a méregdrága kocsijába. Nem volt messze a főiskola, de az út mégis nagyon hosszúnak tűnt. Arra gyanakodtam, hogy direkt kerülő utat tesz, de egy szót sem szóltam. Megérkeztünk, kínos csendben ültünk a kocsiban.
- Akkor én megyek.- mondtam és kiszálltam. Már a lépcsőn álltam, amikor Harry megállított.
- Phoebe!- megfordultam, és megcsókolt. Életem egyik legjobb csókja volt. Tudtam, ez nem helyes, és nem is akartam.
- Harry? Phoebe?- Zayn állt az épület ajtajában. 

No one cares how I feel!

/ Phoebe /

Idegesen torpantam meg az előadó terem ajtaja előtt, ami az új élet kapuját jelentette számomra. Egy sokkal szebb életét. Ez volt az első napon főiskolásként. Vettem egy nagy levegőt és beléptem. Az óra már elkezdődött, így minden szem rám szegeződött. Éreztem, ahogy az arcomat elönti a forróság. Odavetettem egy 'bocsi'-t a tanárnak és leültem az első szabad helyre.  Próbáltam a táblára figyelni, de nem tudtam, mert a mellettem ülő fiú végig engem bámult. Egy ideig bírtam, majd ingerülten felé fordultam. Jól ki akartam osztani, de egy ismerős szempárral találtam szemben magam. 

- Te mit keres itt?- suttogtam. Nem tudom miért, de elmosolyodtam. Rég túlléptem rajta, mégis örültem, hogy újra látom.

- Tudod, ez egy nagyon jó főiskola.- mondta unottan és a tábla felé fordult. Nem értettem, milyen játékot játszik velünk a sors, hogy újra összehozott minket. Már vagy két éve nem hallottam róla, nem valami jól búcsúzkodtunk el. 

Az óra végén próbált feltűnés nélkül lelépni, de nem hagytam. Ki akartam faggatni mindenről. 

- Öhm... Szia Zayn!- próbáltam beszélgetést kezdeményezni. Kelletlenül felém fordult.

- Igen?- kérdezte cinikusan. Nem reméltem, hogy majd rögtön egymás karjaiba fogunk borulni, de ez a hangnem mellbe vágott. 

- Csak azt akartam kérdezni, hogy mi történt veled, amióta nem találkoztunk.- mondtam egyre halkabban. Felhúzta a szemöldökét. Egyértelmű volt. Utál.

- Csak szórakozol? Nem nézel TV-t?- kérdezte röhögve, egyre kellemetlenebbül éreztem magam. Nem tudtam, miről maradtam le. Lenézően sóhajtott.- Tudod... One Direction!

Eszembe jutott, egy újságcikkben olvastam róluk. De álmomban nem gondoltam volna, hogy az a félénk fiú akit én megismertem valaha énekelni fog. 

- Bocsi, nekem mennem kell.- bökte oda, és már ki is ment a teremből. Szörnyen éreztem magam, megalázottnak. Tudtam, nem leszünk már barátok, de azért ezt nem vártam volna tőle. Nem ilyennek ismertem. Csalódottam sétáltam ki az épületből, gondoltam sétálok egyet, ki akartam szellőztetni a fejem. Bedugtam a fülhallgatót a telefonomba és hagytam, hogy bömböljön a zene a fülembe. Valaki hirtelen elém állt és kikapcsolta a zenelejátszót.

- Hé!- néztem fel rá idegesen. Felismertem az előttem álló barna hajú fiút.- Kösz, mára már elegem van a One Directionból.- mondtam és továbbmentem. 

- Phoebe vagy, ugye?- jött utánam. Visszakapcsoltam a zenét. Egy ideig dumált nekem, majd rájött, hogy nem hallom mit mond. Kihúzta a fülhallgatót a fülemből.

- Nem tudsz lekopni?- rivalltam rá. Megtorpant és meglepetten nézett rám.

- Nem kell leharapni a fejem. Hiányzol Zayn-nek.- majdnem dobtam egy hátast. Hiányoznék neki?

- Nem úgy tűnt.- mentem tovább, és kicsit begyorsítottam. Vicces látvány volt, ahogy próbált velem lépést tartani. 

- Pedig de. Két éve azt hallgatjuk, hogy 'Én már nem leszek szerelmes.' 'Nem kell más.'- mondta gúnyosan Zayn hangját utánozva. Elröhögtem magam.- Figyu, próbált elérni, hidd el.

Komolyan nézett rám. Ismertem Zayn-t, ha valamit el akar érni, azt el is éri. Lehetetlen, hogy valami nem sikerül neki.

- Ha valakit igazán keres, akkor azt meg is találja...- motyogtam. Megállt előttem és megragadta a kezem.

- Még be sem mutatkoztam. Liam Payne vagyok.- rázta meg kelleténél erősebben a kezem. Az egész testem beleremegett.- Kérlek. Adj neki még egy esélyt.- nézett rám bociszemekkel.

- Úgysem szeret. Akkor harcolt volna értem.- ültem le durcásan egy padra. Felidéztem az elválásunkat, és azt a fájdalmat, amikor rájöttem, hogy nem szeret.

- De nehéz eset vagy.- sóhajtott és lehuppant mellém.- Értsd már meg, hogy odavan érted!

- Elhiszem, ha ő mondja... Őszintén.- megragadta a kezem és berángatott egy taxiba. 

- Jajj, ne legyél már durcás.- morgott, amikor hátat fordítottam neki. Az úton végig próbált megfűzni, de ellenálltam. Igaz még nem is ismertem őket, de már az egész One Direction-re haragudtam. Egy szálloda előtt álltunk meg. Liam fizetett, és bőségesen ellátta a taxist borravalóval. A hotel előtere nagyobb volt, mint az egész lakásom. Minden arany színekben pompázott. Hát igen, így élnek a gazdagok. A lift hihetetlenül lassan araszolt fel, Liam közben végig dúdolgatott. Végül, mikor a legfelső emeleten nagy recsegéssel megállt a szerkezet rögtön egy lakosztályba érkeztünk. Háromötöde a One Directionnek az óriási plazma TV előtt ült és üvöltözve nézték a meccset. Automatikusan Zayn-t kerestem, de csalódnom kellett. 

- Bemutatom Phoebe-t.- üvöltötte Liam. Mind a három fiú rögtön felém fordult, amitől elpirultam. Intettem nekik, mire azonnal folytatták a szurkolást.- Gyere, Zayn itt van.

Elindultunk egy folyosón. Mindenhol bézs tapéta és padlószőnyeg díszítette a szobákat. A folyosó végén egy ajtó volt, Zayn felirattal. Liam bátorítóan rám nézett, majd csatlakozott a fiúkhoz. Rátettem a kezem a kilincsre. Vettem egy nagy levegőt, és benyitottam. Hirtelen az a kisfiú ült előttem, akit még annak idején megismertem. Papucsban és melegítőben ült a csíkos puffjában, amit még együtt vettünk. Mikor meglátta, hogy nincs egyedül, felpattant.

- Te hogy kerültél ide?- mondta és kinyomta a TV-t. Elmosolyodtam. Egy órával ezelőtt nem gondoltam, hogy itt fogok állni.

- Liam ideráncigált.- láttam, ahogy villódzó szemekkel a nappali felé néz.- Azt mondta, hiányoztam.

Lesütöttem a szemem, éreztem, ahogy közelebb lép. 

- Tudom, megbántottalak reggel. Csak... Tudod annyira fájt, hogy elváltunk.- mondta és megölelt. Valaki a hátunk mögött füttyentett. A fiúk az ajtóban nézték a jelenetet.

 - Én megmondtam.- kacsintott rám Liam. Boldog voltam. Amíg észre nem vettem egy lány képét Zayn éjjeliszekrényén. 

- Ő ki?- kérdeztem a fotóra mutatva. Zayn zavart lett, Liam válaszolt helyette.

- Öhm... Az unokatesóm. Megígértem, hogy Zayn kiteszi a szobájába a képét.- mondta erőltetett mosollyal. 

- Nem vagyok kétéves. Na ő ki?- néztem Zayn szemébe. Megadta magát.

- A...barátnőm.- sóhajtott.

- Szóval itt hülyítesz? Senkit sem érdekel én mit érzek!- tomboltam. Legszívesebben mindegyikőjüket pofán vágtam volna. De legjobban Liamre haragudtam. Felé fordultam, és rávetettem magam. 

Prológus

Zayn szemben ült velem. Kínos csönd állt be, mindketten azon töprengtünk, van-e értelme folytatni. Már egy éve húztuk ezt a kapcsolatot. Nyílt titok volt, hogy több van köztünk, mint barátság, de egyikünk se vallotta be. Beszédre nyitotta a száját, de elhallgatott. Szerettem volna folytatni, de ennek így nem volt semmi értelme. 

- Phoebe, én szeretlek...- és most jön a 'de'.- ...de ez így nem mehet tovább.

Éreztem ahogy a könnyek elöntik a szemem. Tudtam, hogy nem úgy viszonyultunk egymáshoz mint régen. 

- Kérlek, Zayn! Csak próbáljuk meg!- temettem a kezembe az arcom. Életben akartam tartani a kapcsolatunkat. Lesütötte a szemét. Már nem szeretett. A felismerés fájdalma járt át. 

- Nincs értelme. Nem szeretsz.- motyogtam, és kirohantam a szobából. Letöröltem könnyeimet. A fürdőszoba felé vettem az irányt. A tükörből visszanéző arc fáradt, csapzott volt. Nem ismertem magamra. Az elmúlt egy hónapban nem törődtem a kinézetemmel. A Zayn-nel való szerelmünkre koncentráltam. Nem is csodálkoztam, hogy kiszeretett belőlem. Már nem a régi voltam. 

- Phoebe, gyere ki!- dübörgött az ajtón Zayn. Újra zokogni kezdtem. Nem akartam a szemébe nézni. Féltem, a fájdalom még jobban felerősödik.- Megbeszéljük!

Nem kell, hogy sajnálatból szeressen. Kiviharoztam a fürdőből, és bevágtam a cuccait a táskájába. 
- Mehetsz.- nyomtam a kezébe. Próbáltam erősnek látszani, de könnyeim még mindig megállíthatatlanul folytak. Csalódottan nézett rám, majd végleg kiment az ajtón.