Doubts...

/ Phoebe /

Eltoltam magamtól Harry-t, és ingerülten felsiettem a lépcsőn. Láttam Zayn lenéző tekintetét. Tudtam mire gondol, egy pasifaló dög vagyok. A könnyek megállíthatatlanul folytak a szememből. Bementem az előadóterembe, ahol már mindenki bent ült, de most nem rám figyeltek. A tanár asztala előtt három fiú állt, és rögtönzött koncertet adtak. Körbenéztem a teremben. A velem szemben lévő falon egy óriási plakát lógott, amin ez állt: 'Bocsáss meg Phoebe!'. Összeszorult a gyomrom. Zayn megakart lepni. Én meg a szeme láttára csókolózom a legjobb barátjával. Niall pillantása találkozott az enyémmel, és észrevette, hogy sírok. Intett a többieknek és kijött velem az előadóteremből.
- Mi történt?- kérdezte nyugtalanul és szemével Zayn-t kereste. A cipőmet bámultam. Szörnyen szégyelltem magam, nem mertem bevallani.- Valami baj van?
- Hát... Igazából...- vettem egy nagy levegőt és a szemébe néztem.- Harry megcsókolt.
Összehúzta a szemöldökét, látszott, ez elgondolkodtatta.
- De miért?- nézett rám értetlenül. Én sem értettem miért csókoltam vissza.
- Nem akartam. Zayn-t szeretem.- tényleg vissza akartam szerezni. És most elrontottam.Mindent.
- Nem valami jól mutatod ki.- motyogta Niall. Teljesen igaza volt. Otthagytam és kimentem a fiúkhoz. Ugyanúgy álltak, egymással szemben. Harry felé rohantam, felkészültem, hogy pofán vágom, de az egyik lépcsőfokon elcsúsztam. Óriási fájdalom nyilallt a fejemben, és minden elsötétült.
Éreztem, ahogy valaki felemel, de nem tudtam megmozdulni. Kiáltani akartam, de nem tudtam. Mindenem fájt. Zúgott a fejem, olyan volt, mintha a saját testemben ragadtam volna.
- Mennyire súlyos?- hallottam távolról Zayn hangját. Izgalom fogott el, mint mindig amikor beszélt. Csak most fájdalom is járt minden érzelemmel.
- Most még nem tudjuk megmondani.- egy férfi beszélt, kicsit közelebb. Egy csapódást hallottam, majd minden elnémult.

*

Lassan kinyitottam a szemem. Meglepődtem, hogy megtudom tenni. Rengetegszer próbáltam, de mindig akadályba ütköztem. Először csak homályosan láttam, de egyre jobban kitisztult a látásom. Egy hosszú fehér kórházi ágyon feküdtem. A hirtelen fény megzavart, ezért hunyorognom kellett. A szoba egyik végében kis fotelok voltak elhelyezve a látogatóknak. Két fiú ült egymásnak dőlve a földön. Zayn elaludt haja szanaszét állt, mindketten kimerültnek és csapzottnak látszottak. 

- Hé!- próbáltam kiáltani, de a hangom erőtlenül elcsuklott. Kezemből rengeteg cső lógott ki, az ágyhoz szegezték karomat.- Zayn!

Hirtelen az egyik fiú megmozdult és felém pillantott. Zayn felpattant és leült mellém az ágyra. Mosolyogni láttam és ez volt számomra az egyik legfontosabb. 

- Jól vagy?- kérdezte óvatosan. Hirtelen rám törtek az emlékek. A harag, amit Harry iránt éreztem. Gyilkos pillantást vettettem a horkoló szépfiúra és mosolyogva Zayn felé fordultam.

- Jobban.- mondtam rekedten. Megijedtem a saját hangomtól, nem ismertem rá. Ahogy kezdett minden kitisztulni, a fájdalom is egyre visszatért. Fájdalmas grimasz ült ki arcomra és hirtelen a fejemhez kaptam. A fájdalom villámcsapásként hatolt be a koponyámba. Zayn rémült tekintettel követte minden mozdulatomat, és megnyomta a nővérhívót.

- Nincs semmi baj.- lihegtem, amikor a fájdalom kicsit csillapodott. Egy rózsaszín ruhás nővérke libbent be a kórterembe és belenyomott egy injekciót az egyik karomból kilógó csőbe. Hirtelen Harry felült és rögtön mellettünk termett. Éreztem a feszültséget a két fiú között, ezt Zayn szúrós pillantása is bizonyította. 

- Haragszol rám?- kérdeztem kétségbeesetten Zayn-től. Mosolyogva megrázta a fejét. 

- Dehogyis. Tudom, minden Harry hibája volt.- nevetett, most a göndör hajú fiún volt a kellemetlenség sora. Gödröcskéi elpirultak és hirtelen megint eszembe jutott miért csókoltam vissza.
Szörnyű kétségek gyötörtek. Felettem állt két elképesztő fiú és mind kettő szeretett. Sokszor elgondolkodtam, mivel érdemeltem ki. Annyi mindenkinek ártottam, fájdalmat okoztam.
- Szeretlek.- mondta Zayn és egy puszit nyomott a homlokomra. Valamiért úgy éreztem, hogy csak azért csinálta, hogy Harry-t idegesítse. Boldog voltam. Vagyis majdnem, hiszen ott volt a fiú akivel csókolóztam szerelem nélkül.